Szokták mondani, nő az magától, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Aki egyszer levágatta, és netán még szereti is a rövid hajat, legideálisabb helyzetben még jól is áll neki, az bizony gondba kerül növesztési tervei előtt. A dilemma ugyanis az, hogy egy évnyi szenvedés a „Pistike” frizurákkal megéri-e a későbbi hajzuhatagot. Öööööö, nem biztos. Én egyszer már visszanövesztettem a rövid hajam, de amint megnőtt meguntam, és újra levágattam. Akkor nem dokumentáltam az eseményeket, most sem tervezetten, de gondoltam megosztom a tapasztalataimat a hajnövesztésről.
Kilenc év után bizony újra kedvet kaptam a fésűhöz, így 2014. szeptemberben elhatároztam, ellenállok kedvenc fodrászomnak, és induljon a hajnövesztés. 
Decemberig viszonylag jól ment a dolog. A sapka szezon beállta is nekem kedvezett, no meg a kedvezményes árú, ricinusolajos hajpakolás.
Februárban beismertem, hogy ez nem lesz egyszerű feladat, de még kitartott a lendület, meg a ricinusolaj.
Április az első mélypont. A hónap elején még elment….
de a hónap vége, katasztrófa. Hét hónap után majdnem feladtam, de gondoltam, ha most nem, akkor soha (és bíztam a ricinusolajban is).
Májusra túllendültem az első sokkon. Rájöttem, hogy csattokkal sokat menthetek a helyzeten.
A hónap végére egészen belejöttem abba, hogyan álcázhatom viszonylag változatosan még mindig rövidnek a hajam. Megjegyzem, itt már nem volt olyan egyszerű használni a ricinusolajas pakolást.
Júniusban jött a következő krízis. A mélypont. A hajnövesztés kénköves pokla. Erre az öt hónapra nincs mentségem, ami a kinézetemet illeti. A kötelező darab, amivel át lehet vészelni ezt az időszakot: a munkavédelmi sisak. 
Viszont, ha túléljük az apokalipszist, akkor 2015. novemberében, 14 hónap után már újra, sisak nélkül is emberek közé léphetünk, immár egy állig érő frizurával.
Hogy ne unjam meg a hajnövesztést, mikor már lassan finisbe érkeztem, én a hajfestés adta izgalmakhoz nyúltam egy kis újdonságért. Decemberben nagyobb... 
januárban kisebb sikerrel.
A végeredmény viszont 17 hónap után egy vállig érő haj, ahonnan már nincs megállás derékig.
Üdv:Natulcien
Frissítés:
2017. január 17-én végre azt mondhatom, hosszú hajú vagyok:)
Frissítés:
2017. szeptemberében elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy lehet újra le kellene vágatnom a hajam.
Így jutottam el 2017. novemberére a hajnövesztés örök körforgásának következő fázisához, egy aszimmetrikus pixie-hez. Kiegészülve a hajszín dilemmával, aminek a konklúziója, meg kell tanulni szeretni azt, ami jó nekem. Hiába akarok én szőkés világosbarnát, nekem bizony a vörös áll jól, akármennyire is ellenkeztem.
