Mostanában sokat gondolkodom a változás pszichológiáján. Ez az én kis perverzióm, mindig fejlődni akarok, és ez változással jár együtt. Szeretek erről, és minden más témáról is a barátaimmal beszélgetni, vagy csak csendben elmélkedni magamban. Sokkal nehezebben tudom kifejezni magam viszont, ezekről a belső elmélkedésekről, mint gondoltam. A baráti beszélgetéseket könnyebb lenne jegyzőkönyvezni. A párbeszéd sokkal izgalmasabb, és érthetőbb kommunikációs mód szerintem, mint a monológ. A blog írás pont olyan, mint egy monológ. Nekem mindig az jut eszembe a bejegyzéseimről, mintha az iskolában azt mondták volna: „írj fogalmazást a változásról”. Szerintem az emberek többsége nem is szívesen olvas ilyen belső monológokat. Megnézegetik a képeket, és szeretnének a lehető leggyorsabban a számukra szükséges információkhoz jutni. Többségében én is így olvasok netes cikkeket. Elkap a hétköznapi mókuskerék, és észre sem veszem a rejtett értékeket egyes írásokban. Az, hogy megosztani szeretném ezeket a belső monológjaimat, nagyon önző okhoz vezetnek. Vannak olyan dolgok, amiket csak érzek, hogy működnek, és helyesek, de ezeket a gondolatokat másoknak is átadni már bonyolultabb. No meg miért is teszik ezt az emberek? Miért akarnak segíteni másokon? Miért akarják megosztani a gondolataikat? Van a válaszok között önigazolás, becsvágy, gyengeség, gyávaság, egoizmus, mártírság, naivság és sivár magánélet is. Elgondolkodtam azon, vajon én miért teszem, és mint már említettem nagyon önző okom van. Önző és naiv okom. Én szeretném jól érezni magam a bőrömben. Ha ezt a környezetem, a társadalom, és a többi ember megnehezíti, mást nem tudok tenni, csak hogy jó példával járok elől. A fejlődés a lényeg, és a cél egy pozitív végeredmény, illetve annak reménye.
Arra jutottam, a fejlődés érdekében néha más szemszögből kell vizsgálnom a megszokott dolgokat, hogy új összefüggéseket lássak meg. Ha észreveszem, hogy valamit rutinból, felületesen és rohanva csinálok, akkor megállok kicsit. Megállok, és megpróbálok más nézőpontot találni. Néha kifejezetten üdítő az új perspektíva. Edzi az agyat, a kreativitást, a fantáziát, ha kicsit kiszakadok a komfortzónámból. Nekem ilyen „edzés” a vezetés, a sziklamászás, vagy bármilyen új dolog, amit még sosem próbáltam.
A divathoz fűződő viszonyom is ilyen. Olyan unalmas és megszokott például, hogy mindig ugyanolyan képeket nézegetek az Internetes portálokon az aktuális trendekről. Ebből lesz az, hogy az emberek többsége vakon követi a divatot. Én nem követni szeretném, hanem megrágni, értelmezni és a magam képére formálni. Nincs instant divat tippem tehát senkinek. A stílusérzék és a személyiségfejlesztés alapja is a nyitottság, és az új látásmódok elfogadása. Pont ezért válogattam össze pár kedvenc outfit képemet, kicsit más szemszögből, egy kis újdonságképp.
Jó szórakozást hozzá.
Üdv: Natulcien
Képek: Pinterest.
