Ma egy igazi klasszikust hoztam nektek. Szeretem néha átnézni a ruhatáram. El szoktam felejtkezni ugyanis régi darabokról. Egyszerűen kiesnek a látókörömből. Ilyen az egyszerű fehér ing. A galléros, minden extrától mentes, gombos alap darab, ami lehet rövid vagy hosszú ujjú is. Tényleg nem tudom miért szoktam elfelejtkezni róla. Lehet még mindig az öltözködési szokásaim között van a régi „fehér ing csak ünnepségre való” megszokás. El kellene felejtenem ezt is, és a pincérnős felhangot is ezzel a ruhadarabbal kapcsolatban. A fehér ing ugyanis gyönyörű, letisztult és elegáns. Bármihez passzol, és a képek bizonyítják majd, hogy nem unalmas viselet.

Sem nyáron

sem nadrággal.

Még fekete-fehéren sem felszolgálós. 

Változatosan lehet rétegezni is.

Klasszikus pulcsikkal

és crop, azaz rövid fazonú darabokkal is.

Akármilyen átmeneti kabáttal tökéletesen passzol.

Barnával pedig nagyon modern lesz az összhatása megjelenésünknek. 

Inspiráció a bármivel fel lehet venni hangulat bizonyítékaként.

A lassan sajnos aktuális szövetkabátos megoldásokhoz pár ötlet.

Képek: Pinterest

Nagyon nehéz a semmitmondó felszínes és a kitárulkozó, bizalmaskodó stílus között írni. Néha úgy érzem, nem tudom megfelelően átadni, amit ki szeretnék fejezni magamból az írásaimmal. Néha ezek csak benyomások, ötletek, hangulatok. Itt van például egy benyomás, ami miatt több kapcsolással, de eszembe jutott, hogy milyen rég volt rajtam fehér ing. A fenti a semmitmondó verzió, ez pedig, ami az ötlet mögött valójában van.

A fehér, a tiszta lap színe. Az új kezdés illúziója, ami sosem jöhet el. Tényleg csak illúzió. Nem lehet kimosni az előéletünket. Nem lehet kimosni a múltunkat és úgy tenni, mintha nem történtek volna meg azok a dolgok, amiken keresztül mentünk. Néha azért nem veszünk fel egy ruhát, mert valamilyen rossz élmény, kellemetlen esemény ért minket benne. Ki ne emlékezne arra (nőkre gondolok főleg), hogy bizonyos jelentőségteljes pillanatokban mi volt rajta. Néha egy-egy kép beleég az emlékezetünkbe a rossz élményekkel együtt. Nekem nagyon sokáig tartott, mire sikerült azt elfogadnom, hogy nem vagyok tökéletes. Követtem el hibákat. Persze próbáltam igazolni azokat is, de csak elvitte az energiát, hogy becsapjam magam ezekkel az önámításokkal. Sokkal egyszerűbb lett (amint képes lettem elviselni), elfogadni azt, hogy bizony a hibáim, a múltam mind-mind hozzám tartoznak. Hozzám tartoznak, és hozzám adnak. Plusz értékeket, élményeket, tapasztalatokat, tudást. Ezek a hibák által nem steril, tiszta lap leszek, hanem egy avantgárd alkotás. Egy különleges, egyedi és megismerhetetlen darab, amiben mindenki mást lát. No, és lesz mit mesélni az unokáknak is. Az a fehér ing nem is olyan tiszta, de nem gond. Holnap felveszem, és büszkén fogom viselni a múltammal és a hibáimmal együtt.

Üdv: Natulcien