Láttad a Parfüm című filmet? Egy rendkívül érdekes darab. Figyelem: Spoiler alert.

Egy fura fiú kiemelkedően tökéletes szaglással, akit mindenki ijesztőnek tart. Akinek a fő érzékszerve az orra, és ami érzékében senki más nem tud a világon azonosulni vele. Senkihez nem tud kapcsolódni, és totálisan magányos, szeretet nélküli életet él, aminek a központja a tökéletes parfüm megalkotása lesz. Számomra a legérdekesebb a filmben, hogy mennyire nem tolerálja a környezet a másságot, illetve, most is látom magam előtt, azt a jelenetet, mikor a legjobb orral rendelkező ember szembesül azzal, hogy neki nincs illata. Semmi szaga nincs. A döbbenet, annak a felismerésnek a súlyával, hogy miben különbözik minden embertől és, hogy miért nem tud olyan lenni, mint bárki más. Saját szag, illat nélkül ő nem létezik a többi ember számára. Ezért akarja megalkotni saját maga számára a tökéletes illatot egy parfüm formájában, hogy végre lássák, és szeressék. Szerintem sokan vágynak erre a lelkük mélyén, a feltétel nélküli elfogadásra, és a feltétel nélküli szeretetre.

Számomra a szaglás egy marginális érzékelési mód, mivel nincs jó orrom, és kifejezetten rosszul érzem a szagokat, illatokat. Nem hátránynak élem ezt meg, sőt, még a fővárosban éltem kifejezetten előnyként tekintettem rá. Aki utazott már nyáron, 40 fokban a 4-6-oson az tudja, miről beszélek. Emiatt a hiányosságom miatt viszont nem izgatnak különösebben a parfümök, és a termékek illatával sem foglalkozom. Kifejezetten zavar, ha van a termékekben, mert egy potenciális irritáló anyag, szóval inkább kerülöm. Ami nem esik nehezemre, hiszen mint már említettem, nekem nem ad nagy többlet élményt.

A parfümökkel is úgy vagyok. Mikor szülés után, szoptatás alatt nem használtam, hogy a kisbabám orrát ne irritálja, egyáltalán nem esett nehezemre lemondani róla. Kb. 2 évig egyáltalán nem használtam parfümöt. Előtte se sokat, és nem is sűrűn váltogattam. Tudom, hogy a friss, citrusos illatokat kedvelem magamon, és ehhez a típushoz ragaszkodom is.

Itt szeretném felhívni a figyelmed, hogy a bejegyzés reklámnak minősül, és a Notino.hu támogatásával készült.

Életem első parfümje Donna Karan Be delicious-e volt. Évekig használtam, majd kb 5 éve a párom elmondta, hogy ő nagyon szereti Nina Ricci Nina parfümjét, így azt is beszereztem. Mint látszik nincs nagy parfüm karrier mögöttem és minimálisak a tapasztalataim a témában. Viszont, mikor megláttam, hogy kijön egy zöld verzió, a Nina Ricci Bella, ráadásul Palvin Barbival tudtam, hogy nekem kell ez az illat, és csak reménykedhettem benne, hogy tényleg tetszeni fog. Szerencsére imádom. Eddigi életem 38 éve alatt a 3. parfüm, ami megfogott, egy szintén citrusos zöld illat a Versace Versense. Már meg is érkezett a héten a webáruházból, és legnagyobb szerencsémre akciós volt. Szóval, ha valami citrusos illat és zöld üvegben van engem megnyertek maguknak a marketingesek.

A parfümökről amúgy nem tudom, mit lehet írni. Semmi tudományos, nem jut róla eszembe, hiszen annyira szubjektív, ki milyen illatot szeret. Úgy érzem, nem vagyok elég irodalmi stílusú ahhoz, hogy meg tudjak fogni írásban egy hangulatot, egy érzést, egy nyári emléket, egy tavaszi fuvallatot, pedig az illatok kb. ennyit jelentenek.

Annak ellenére, hogy mennyire szeretem a változatosságot másban, van pár dolog az életemben, amiben nagyon rugalmatlan vagyok és nem szívesen változtatok, ilyen a parfüm kérdés is. Szerintem én ezzel a 3 féle parfümmel egész életemben el leszek.

Szóval nincs inci elemzés, nincs nagy elmélet, semmi extra plusz többlet, csak egy érzés. A felsorolt 3 parfüm tartalmazza az én illataimat, és tuti nem tudnám a különbséget sem megállapítani közöttük, de valahogy hozzám kötődnek, tartoznak és engem jelentenek. Nem szívesen változtatnám meg az illatom. Szeretem ezeket az illatokat, és szeretem magam velük.

Mesélj, neked mi a kedvenc illatod?

Köszi, hogy elolvastál, üdv: Natulcien.