Az ördög a részletekben lakozik. Annyit gondolkodtam ezen a mondáson kiskoromban. Mostanában újra eszembe jutott, de más összefüggésben, mint eddig. Nem is az a lényeg, amit régen jelentett, hanem amit ma hajnali háromkor megkondított az agyamban. Az idő a lényeg. Nem Stephen Hawking szemszögéből, bár kb. olyan világos volt hajnalban számomra a gondolatmenet, mint Hawking fejében a relativitáselmélet. No, de ez reggelre elveszett, az érzés viszont intenzíven megmaradt. Mindig így járok megvilágosító hajnali derengéseimmel, de megpróbálom virtuális papírra vetni, ami megmaradt belőle.

A mindennapoknak, a divatnak, a művészeteknek, az emberi kapcsolatoknak is az idő adja meg az értékét. Mintha a fizetésünket sem a produktumért, inkább a munkahelyen eltöltött időért kapnánk. Azért csinálunk egyre gyorsabban, hatékonyabban munkafolyamatokat, hogy több időnk legyen, de mire is? Azon kaptam magam, hogy gyorsan olvasok, gyorsan eszem, gyorsan sminkelek, gyorsan futom át a híreket, gyorsan dobok össze … mindent.

Olyan képmutatónak érzem, hogy ezt a felgyorsult felületet használom arra, hogy a felgyorsult világról írjak egy x-edik bejegyzésben, amin az emberek többsége végig fut, megnézegeti a képeket, megérti a mondandót, de nem éli meg. Annyi cikk, hír vár elolvasásra, annyi ötletem vár megvalósításra. Én is ugyanezt csinálom, amit leírtam, és hiába figyelmeztetem magam, hogy azért mert mások sietnek, futnak, naprakészek, nekem nem kell gyorsnak lennem. Mégis szorongással tölt el a lassulás, és észrevétlenül csúszik-kúszik vissza a  pörgés a mindennapjaimba. Milyen képmutató.

Rájöttem hajnalban, hogy akkor maradok le dolgokról, ha nem élem meg az éppen aktuális élethelyzetemnek, időszakomnak a pillanatait. A lényeg a részletekben lakozik. Minden egyes napot értékelni tervezek, amit mostantól kapok. Tudom, milyen nehéz elengedni a félelmeimet, de a jelenre tervezek koncentrálni.

Figyelni fogok a zenére. Figyelni fogok a hangokra.

Lassan fogok olvasni, és türelmesen fogok hallgatni.

Minden héten szánok legalább egy szerettemre egy olyan beszélgetést, amikor csak rá figyelek, és neki adom az időm ajándékba.

Minden héten tartok egy napot Internet, és TV, rádió nélkül.

Minden nap szánok magamra minimum 10 percet, amikor magammal foglalkozom. Nem pótcselekvésekre, hanem a magammal való belső beszélgetésre, arról, hogy vagyok, hogy érzem magam, mi bánt, mi okoz örömet, miért vagyok hálás, hogy sikerül lassabban létezni.

Minden héten kipróbálok egy új receptet, amit még sosem csináltam, és gyönyörű tálalás után fogom elfogyasztani.

Arra jöttem rá, azok az emberek élvezik igazán az életet, akik megadják a módját dolgoknak. Akik tudják, hogy az ördög a részletekben lakozik. Akik tudnak és szeretnek is főzni, akik kreatívan alkotnak, és akik meg tudják élni a „flow” élményt valamilyen tevékenységben. Nekem csak nagyon ritkán sikerül. De fejleszteni tervezem a képességem, mégpedig pont az életem lassításával.

Dicséretesek a „slow” mozgalmak, az önsegítő könyvek, a motiváló videók, de semmit nem érnek, míg az egyén magában nem érzi a késztetést a változtatásra. Hiszek abban, hogy nem a véleményemmel, hanem a példámmal tudok változtatni a környezetemen, és a saját életemen is. Az én időm pedig most jött el.

Régóta gyűjtögettem gyönyörű, divathoz kapcsolódó részleteket, hogy egyszer, ha majd lesz időm, elmélyedek az aprólékos kidolgozottságukban, és csak élvezem a szépségüket, hangulatokat. Ez a bejegyzés ezekről a gyönyörű részletekről szól. Mindegyik képnek saját, története van a fejemben. Élvezem, és gyönyörködöm bennük, ez az esti program.

Képek forrása Pinterest.

Szép estét: Üdv: Natulcien.