A használati tárgyainkat mi töltjük meg tartalommal. Különösen igaz ez a ruhaneműkre, és a kiegészítőkre. Sokan ezért vásárolnak nehezen, mert nem tudják elképzelni, vajon a polcon, vagy a felakasztva látott ruhadarab, hogy fog kinézni, ha életteli környezetbe kerül. Teljesen más például ugyanaz a szoknya, különböző embereken. Vagy akár ugyanaz az öltöny, hasonló kinézetű férfiakon. Ezért is lettek szerintem népszerűek a divatblogok. Egyszerűbb elképzelni egy terméket hétköznapi embereken, olyan helyszíneken, amikkel mi is rendszeresen találkozhatunk a mindennapjainkban.
A mai bejegyzés a Pécsi Kesztyűt hivatott bemutatni nektek, illetve azt, ahogy én hordom, és amit gondolok róla.
A Pécsi Kesztyűnek saját élete van. A múltja számomra egy tapasztalt nő életútjához hasonlatos. Egy ilyen kesztyűben benne van a femme fatale, az igazi végzet asszonya életérzés. Ezt szerettem volna megmutatni a füstös smink, a tűzvörös rúzs, és a Várkert Bazár hátterében.
Manapság sokszor csak érzéseket, hangulatokat próbálnak nekünk eladni. A gyógyszer gyártók az egészség, az örömlányok az intimitás, egy-egy ruhadarab a népszerűség, az összes pipere cég pedig a szépség illúzióját. A lényeg pont az, hogy ezek csak illúziók. A gyógyszer nem oldja meg a betegségünk okát, csak csillapítja a tünetet. Az éjszakai pillangónk mellett sem térhetünk nyugalomra egy meleg ölelésben. A márkás ruha sem hoz igaz barátokat, és bizony a piros rúzs is lekopik.
A Pécsi Kesztyű abban több ezektől, hogy a hangulat, és az életérzés mellé megkapjuk azt a pluszt, amit a többitől legtöbb esetben nem, mégpedig a minőséget. Amint kiderül egy használati tárgyról, hogy nem kényelmes, vagy gyenge minőségű, máris pótlásra váró hiányérzet támad bennünk. Nem lehet megvenni a vágyott érzéseket, de ha minőség kapcsolódik egy termékhez, nem kell újra, és újra pótolnunk a vásárlás után elillanó örömöt. Csak egyet kell vennünk, ami számunkra a legideálisabb. Sose gondoltam volna, hogy az én kis kezemre találok egy tökéletesen passzoló méretű kesztyűt. Egyet kell megvenni, és arra vigyázni. Vigyázni, ápolni, és élettel, tapasztalattal, emlékekkel megtölteni. Növelve ezzel az értékét. Tőlünk lesz értéke ugyanis a használati tárgyaknak.
A használati cikkeink ápolásának szimbolikus jelentése is van. Megbecsüljük általa azokat az embereket, akik számunkra ezeket a termékeket elkészítették. Én nagyon hálás vagyok azoknak, akik ilyen gyönyörű kesztyűt készítettek. A finom selyem bélés, és a pihe-puha bőr, a kidolgozottsága ennek a kesztyűnek mind-mind úgy kap új jelentést, ha használatba kerül.
A minőséget, az értéket becsülni, és ápolni igyekszem, nem csak használati tárgyak szintjén. A szüleimet becsülöm meg, és a leendő gyermekeimet, illetve a legfontosabbat, saját magamat azzal, ha az egészségemre vigyázok. Ugyanígy kell vigyázni, és ápolni az emberi kapcsolataimat is. Az egészséges étkezés, a cipőápolás, a barátokra, és a saját magamra szánt figyelem, és idő komoly munka. Hosszú távú befektetés, és folyamatos kötelezettség. Egyszerűbb elhinni egy illúziót, és megvenni valamit pillanatnyi örömforrásért, vagy akár két évente új szerelmet találni. Számomra azonban a minőség a lényeg, az emberi minőség, hiszen mi töltjük meg tartalommal, élettel a környezetünket. A termék csak a lehetőséget teremti meg.
A vasárnap hajnali képeket Berecz Gábornak szeretném megköszönni, aki tökéletesen visszaadta azt a hangulatot, amit meg szerettem volna jeleníteni. Ha szeretnétek még gyönyörű budapesti látképeket nézegetni, itt megtehetitek.
Szép estét kívánok.
Üdv: Natulcien
