Múlt héten egy érdekes kezdeményezésen jártam. Egy modellügynökség a felfedezettjeit egy modell verseny keretein belül mutatta be. Lehetőséget teremtve ezzel, hogy a fiatalok először családias, baráti légkörben mutathassák meg azt, amit a felkészítő táborban tanultak. Ezen pozitív alkalom számomra még pozitívabb vonzata pedig az volt, hogy megismerhettem négy magyar tervezőt, akiknek a műveit viselték a modellek a kifutón. 

No, de először a modellekről. A trendek a modell szakmában még mindig nem változnak. Vannak kezdeményezések a természetes modellek „honosítására” a kifutókon, de a nemzetközi irányvonal még mindig a „Twiggy-típusnak” kedvez.

Jó volt látni a magyar top 10 között jó pár egészséges, szép, fiatal lányt, akik nem a 180 cm-es csontkollekciókra hajaznak. A modell szakmai unisexitását idézte számomra, hogy nem volt külön férfi és női kategória, amit én furcsának találtam. Nem vagyok szakmabéli, de az androgün irány sosem állt közel a lelkemhez. Feltételezem más az, amit egy férfi, és amit egy női modelltől elvárnak a kifutón. Az én kis képzeletbeli nyerteseim így mindkét nem közül kerültek ki. A férfi győztesre, szerencsésen tippeltem, a női favoritom pedig tervezői különdíjat kapott.

A szakmai zsűri választása láthatóan a legtalpraesettebb, és egyértelműen kifutóra termett fiatalemberre esett tehát. Sokszor elhangzott az este folyamán az „itt mindenki nyertes” közhely, de pont az igazságtartalmuk miatt terjednek el ezek a mondások. Nyilván egy kezdő modell karrierjét nem egy ilyen verseny fogja meghatározni. Remélem, hogy a fiatalok közül sokan megtalálják a számításukat ebben a szakmában, ami sokkal nehezebb, mint azt sokan gondolnánk. 

A tervezőkről. Négy fiatal magyar tervező munkáit láthattuk a kifutón. Az egyik tervező kifejezetten nagy hatással volt rám. Annyira, hogy a mindannyian megérdemelnek szerintem egy külön, csak nekik szánt bejegyzést a munkásságukról. Hamarosan olvashattok majd róluk a blogon. 

A szervezésről. A rendezvényről a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők (MBBK) közösségén keresztül értesültem. Hujber Zsuzsannán és az MBBK-n keresztül, a Marek Zoltán szervezésében rendezett gálaest jó alkalom volt, hogy személyesen is találkozzak pár bloggerrel, akikkel eddig csak virtuálisan találkoztam. Kellemes meglepetés volt, hogy a közös hobbi, és érdeklődés, milyen gyorsan egy hullámhosszra terel ismeretlen embereket. Nagyon kellemes este volt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy rendezvényre nem egyedül érkeztem.

Volt még egy hatalmas pozitívuma az alaklomnak, hogy ezen a rendezvényen debütált a blog új fotósa Tündi. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy több fotós is közreműködik a blog képi anyagainak elkészítésében. Tündi pikk-pakk beilleszkedett a közösségbe, és legnagyobb örömömre, volt lehetősége kiélni kreatív hajlamait a modellversenyen. A patinás helyszín a Duna palota is hozzátett az esemény fényéhez. A repi pezsgőről nem is beszélve.

Gondoltam én is megadom akkor a módját, és orosz cárnőnek öltöztem, egy döglött boával a vállamon. Nem tudtam ellenállni ennek az amúgy mű-szőrdarabnak, amit sokszor használok fel különböző kabátokon, legyen akár téli, akár átmeneti, de mint látjátok egy téli eseményen, a ruhán is megállja a helyét. Persze feltűnő és tuti, hogy minden szem legalább egyszer konstatálja, hogy egy állat van a nyakadban, de megéri megélni a vágyainkat, és azt hordani, amit szeretnénk. Nem azért visszarakni valamit a szekrénybe, mert jaj, vajon mit szólnának hozzá? Nem-e túl sok, nem öltözzük-e túl az eseményt? Ha ez a vágyunk hordjuk nyugodtan, nem lesz jobb alkalom, nem lesz jobb esemény csak az itt és a most, amíg megtehetjük. Amíg nem fogyjuk, vagy hízzuk ki, és amíg nem várjuk meg, míg kifakul a szín, vagy elhasználódik az anyag.

Remélem tetszett a beszámoló. Alig várom, hogy bemutathassam nektek a magyar tervezőket is. A képekért külön köszönet Tündinek.

Szép napot kívánok nektek.

Natulcien

Képek: olahtundy