Forrás: pinterest search / Miroslava Duma

Nekem speciel sose volt. Kicsit irigyeltem azokat akiknek volt, de tényleg nem volt olyan ember, akire felnéztem volna. Se az életére, se a munkásságára. Mióta jobban érdekel a divat világa és mióta megtaláltam a saját ízlésem, saját magam, hogy milyen is vagyok, képzeljétek lett egy „divat” példaképem. Ha mondanom kellene egy embert, akinek a ruhatárát elfogadnám, az bizony ő lenne. Miroslava Duma. Nem is a nő a lényeg és az öltözködése számomra, hanem a példakép és a választás alakulásának folyamata. Példaképet nem lehet úgy választani, hogy „na akkor fiam bökj rá valakire”. Semmit nem lehet így választani, maximum ebédet az étteremben, de ízlést, terveket, vágyakat, hobbit, hivatást szerintem nem. Azok találják meg az embert, azzal hogy ott van a személyiségben elrejtve a csírájuk, és ha megérkezett a megfelelő idő, ha megérett a táptalaj, akkor kikel, kibontakozik és életre kel. Sokáig például hobbim sem volt. Aztán mikor kész voltam rá megérkezett a maga egyértelműségével.

Sok ilyen eszmélést, tudatra ébredést láttam már szerencsére a környezetemben. Egész katartikus élmény mikor végre valaki megtalálja az útját. Elfogynak a kifogások, eltűnik minden bizonytalanság. Mint amikor megértesz egy matematikai példát és „összeáll” a kép. Az én kis puzzle-öm még korán sincs kész. Még alakulóban van, de egyre tisztább a kép és egyre több darabka van meg belőle. Még kell jó pár dolog, hogy teljes legyen és még kitudja, hogy mivel fog bővülni és mekkora lesz, de alakul és tetszik. Mira Duma is egy darabja.

Én úgy képzelem a fejlődést és a saját stílus megtalálását, hogy nem behozunk és magunkévá teszünk valamit kívülről, hanem megtaláljuk, ami a miénk. Valahol valaki, talán egy szobrász mondta, hogy a szobor már kész, csak le kell fejteni a kőről a felesleget. Szép gondolat, és most ezen fogok agyalni, hogy vajon hol hallottam és ki mondta.

Ha tudja valaki, szabadítson meg a válasszal, mert ez fog futni az agyam háttérben napokig.