Képzeljétek, a már emlegetett MBBK csoport újabb kezdeményezésében, a blog kapott egy vándordíjat: a Liebster Award-ot. A díjjal gyakorlatilag jobban megismerjük egymás blogját, munkásságát és egymás személyiségét is. Engem a megtiszteltetés Kamillától ért, a Kamilla Harmónia bloggerétől. Ezúton is köszönöm neki.
A díj igazából egy interjús, bemutatkozós játék, melynek szabályait lentebb olvashatjátok. Kamilla kérdéseire válaszolva állítottam hát össze mai bejegyzésem.
A blogírás számomra a szó klasszikus értelmében vett hobbi. Kikapcsolódás, kreativitás, de ha úgy alakul referencia építésre is használható. A legjobb benne, hogy nem kötnek szabályok, de ebben a bejegyzésben ki is fejtettem bővebben, ha érdekel még bárkit részletesebben a téma, azaz, hogy például szerintem meg lehet-e élni a blogolásból. Egyszóval a blog az én lázadásom. Már az indulása is egy számomra érdekes eseménysorozathoz köthető. Az akkori barátom szerint rossz ötlet lett volna egy blogot indítani, hiszen minden, amit felteszek a netre, örökre ott marad, és egyébként is a „próba” bejegyzésem, amit megmutattam neki, „érthetetlenre, és összefüggéstelenre” sikerült. Egy évre visszavetett a blogolástól a kezdeti szárnycsapkodásaim letörése. Nem is foglalkoztam vele, mígnem szakítás, és majdan újra ismerkedés fázisban, egy rosszul sikerült randi után felismertem, és megelégeltem, hogy mindig mások érdekeit, terveit, ötleteit tartom előrébbvalónak a sajátomnál. Egyszer már visszavetettek az önmegvalósításban, gondoltam (igazából dacból), hogy na akkor „nesztek”, csak azért is azzal fogok foglalkozni, ami érdekel, és csak azért is magamat tekintem elsőnek innentől kezdve. Felszabadító érzés volt.
Jött is egy jobban sikeredett randi sorozat egy újabb jelentkezővel, akinek mikor elújságoltam az első Indexes megjelenés után érzett sikerélményemet, a reakciója annyi volt, hogy felhívta a figyelmem a trollok internetes fajtájára. Mondanom sem kell, hogy nem hagytam megtörni a lendületem. A blog stabilabb dolog lett az életemben, mint a jelentkező. A blog miatt jobban ki tudtam állni magamért, az érdekeimért, és azért, aki vagyok. A blogolás folytatódott, mígnem a jelenlegi barátom mellett megélhettem azt, hogy nemcsak színlelt elfogadással viseltetik a szabadidős tevékenységem iránt, hanem büszkén küldi el a családjának az aktuális Index 2-őn szereplő cikkem linkjét. A blog tehát egyszóval lázadás, három szóval jellemezve: test, szellem, lélek. Fura, hogy egy divatblognak a jellemzésében nincs benne a stílus, és a divat szavak közül egy sem, de szerintem a dolgok mindig sokkal összetettebbek, és szeretek a háttérbe tekinteni, a felületes szemlélődés helyett. Két kedvenc szakmám, hobbim, érdeklődési köröm hozta össze a blog struktúráját: a grafológia és a stylistkodás. Természetesen a bejegyzések témái is ezekben a témakörökben mozognak. Még a blog indulásakor megfogadtam magamnak, hogy csak arról írok, amiről van kedvem, véleményem, mondanivalóm.
Nem írok azért, mert valami felkapott téma, nem írok like vadászatból, és nem írok azért, mert „kell”. Ha egyébként bővítenék a blog tematikáján, és valószínűleg meg is teszem majd a jövőben, akkor sminkelés témakörben mélyednék el szívesen. Imádok sminkelni, másokat is magamat is, és lehet ez lesz a következő szakmám. A sminkelés, az írás számomra azok az önkifejezési technikák, amiket a legjobban élvezek. Amiről nem sokan tudnak, és még nem nagyon mutattam meg a világnak, az a rajzolás. Furcsa, színes, geometrikus rajzaim vannak, amik kicsit Vasarely munkásságára hajaznak.
Nagyon kicsit, szégyellem is leírni, és hozzá hasonlítani a filc színezéseim, de így jobban elképzelhető. Ha több szabadidőm lenne, tuti elmélyednék a rajz technikám fejlesztésében is. Remélem lesz majd rá lehetőségem. Alapvetően bízok abban, hogy megtalálnak majd azok a körülmények, amik kedveznek a terveimnek. A környezetem szerint rendkívül pozitív gondolkodású ember vagyok. Ez így is van, és szerintem erre születni kell. Mint a viccben:
Két anyuka beszélget:
- Van két gyerekem, mindkettőnek most lesz a születésnapja, az egyik optimista, a másik pesszimista. Nem tudom, melyiküknek mit vegyek ajándékba.
Azt mondja neki a másik:
- A pesszimistát halmozd el ajándékkal, hátha örül neki. Az optimistának mindegy, hogy mit adsz, úgyis örülni fog.
Az anyuka a pesszimistát elhalmozza ajándékkal, de az optimista ajándékára már nem marad pénze, ezért az optimistának becsomagol egy nagy adag lószart. Otthon kérdezi egymástól a két gyerek, hogy ki mit kapott. Azt mondja a pesszimista:
- Kaptam számítógépet, de minek, hiszen véletlenül elromlik, aztán megráz az áram; távirányítós autót is kaptam, de minek, hiszen elromlik és akkor dobhatom ki a szemétbe. És te mit kaptál?
Azt mondja az optimista:
- Szerintem egy pónit, csak jól elbújt.
A hozott optimizmusom mellett azért sokat kell azért nap, mint nap tennem, hogy megteremtsem azt a testi-lelki-szellemi egyensúlyt, amire törekszem. Az én trükköm, a tudatosság. Egészséges étkezés, folyamatos szembenézés a félelmeimmel ,és a magamra szánt „én” idő. Gyakorlatilag ez a legkedvesebb kreatív tevékenységem, hogy magamra szánok időt. Kell hozzá kreativitás, hogy összesakkozzuk a mókuskerékben. Kamilla kérdéseit átgondolva, és megválaszolva gyakorlatilag össze is foglaltam a blog eddigi történetét. Sose tettem meg még ezt, már ezért megérte ez a díj, nekem is nagyon sokat adott. Igyekeztem igazán frappánsan a válaszok mellé tíz érdekességet is a szövegbe csempészni, de csak nyolc jött össze. Ezért most hozzácsapok, még kettőt, hogy teljes legyen a feladatmegoldásom. Nem tudnám lazán így hagyni ezt a bejegyzést, mert nem vagyok egy laza ember. Ami azt illeti a kényszeresség, és az autizmus határát súrolom néha.
A bejegyzés plusz egy érdekessége rólam, hogy rossz a humorom, de mindenesetre sajátom, ha eddig nem tűnt volna fel.
Kamilla, köszönöm még egyszer a lehetőséget. Imádtam ezt a díjat. Az én kitüntetett bloggereim pedig a következők:
https://www.facebook.com/bernya.akenguru?fref=ts
https://www.facebook.com/styleforless.hu/?fref=nf
https://www.facebook.com/helga.onody?fref=nf
Szeretettel ajánlom, hogy látogassatok el az ő oldalaikra is, nagy kedvenceim!
A szabályok a következők: (A szabályok tetszőlegesen változtathatóak, de a lényeg, hogy ismertessétek azokat.)
- Válaszolj a jelölő blogger kérdéseire.
- írj 10 érdekes tényt magadról, hogy jobban megismerhessenek.
- Jelölj maximum 3 bloggert a díjra, és jelöld meg őket.
- Tegyél fel 10 kérdést a te jelölt bloggereid számára, amit majd nekik kell megválaszolniuk.
A kérdéseim a jelöltjeimhez, és mindenkihez, akit érdekel egy kis önismereti játék. A díjat kihasználva szeretném, ha nem csak a blogról, és annak írójáról szólna ez a díj, hanem rólatok is olvasókról, hiszen nélkületek is írnám ugyan, de nem lenne ennyire élvezetes az biztos. Akinek van kedve válaszolni a kérdésekre, és megtisztel a bizalmával, szívesen venném, ha elküldené nekem egy emailben (natulcien@indamail.hu). Kíváncsi vagyok rátok.
§ Mit jelent számodra az alkotás öröme?
§ Hallgatsz-e a lelkiismereted hangjára?
§ Hogyan viszonyulsz az egyedülléthez?
§ Hogyan kezeled a változást, mi akadályoz a változásban?
§ Ki tudod-e fejezni valódi érzelmeidet?
§ Mihez ragaszkodsz, mi segítene az elengedésben?
§ Mit jelent számodra megbocsátani az embereknek?
§ Hogyan becsülöd meg a meglévő dolgaidat?
§ Melyek a hosszú távú céljaid?
§ Meg tudsz bocsátani mindazoknak, akik bántottak?
§ Mi az, amit nem tudsz elfogadni magadban és másokban?
Üdv: Natulcien
Képek: google search
