Életem első divatbemutatójához volt szerencsém pénteken. Nagyon izgatott voltam az esemény miatt, és be kell lássam, kettős élmény van most bennem. Egyrészről tehetséges emberekkel és gyönyörű anyagokkal, hangokkal, színekkel körülvéve, tényleg átható volt annak a sok munkának, szervezésnek az érzete, amivel a vendéglátók vártak minket. Nagyon jó volt megélni azt, hogy milyen izgatottan készül X ember azért, hogy megmutassák a munkájuk gyümölcsét, eredményét. Visszaadni egy kollekció, és pontosan 70 db ruha hangulatát egyetlen színpadon nagyon nagy munka lehetett, és nekem nagy élményt okozott ez a szakembergárda. Anita ruhái most is gyönyörűek voltak és az a 30 perc, amiben felvonultak a ruhákkal a lányok igazán magával ragadó volt. Főleg első divatbemutató élménynek. A kettősség viszont onnan származik belőlem, és ez tényleg egy szubjektív vélemény, hogy fura volt a közeg. Rengeteg gyönyörű, fiatal, csinos nő egy helyen biztosan nem veszi ki jól magát, gondoltam én, és tényleg. A kin, mi van típusú, irigy pillantásokkal teli, ki a szebb hangulatú beszélgetésekkel én sosem tudtam azonosulni. Se az ingyen svédasztalos szárnyas helyvadászokkal, de szerencsére nem is kell. Így elvonatkoztatva attól, hogy ez az esemény nyilván nem egy érettségi találkozó jellegű ismerkedő est, én jól éreztem magam.

De a rövid személyes jellegű hangulatfestés után jöjjenek a ruhák és maga a show bemutatása. A háziasszony Tatár Csilla közvetlen és kedves stílusával segített túllendülni a kezdeti nem találom a helyem nehézségeken, és sokkal emberközelibbé hozta az eseményt felvezető történetével. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy már 5. alkalommal volt az est házigazdája, összeszokott párost alkotva így a divattervezővel. Nagyon jó helyről követhettem végig az eseményeket, (köszönet érte) de sajnos a saját készítésű fotókért nem vállalok fellelőséget, így a Daalarna hivatalos Facebook oldaláról származó képeket fogom felhasználni illusztrációként.

A kollekció három fajta ruhát tartalmazott, Vágó Réka cipőivel kiegészülve. Az első egy különleges gyöngyházhatású és csipke beütésű anyaghoz kapcsolódó szexi vonulat volt.

A második a már jól ismert Daalarmás színátmenetes alkalmi ruhákat tartalmazta.

A harmadik pedig az esküvői ruhák voltak. A klasszikus színek mellett, mint a fehér, az ekrü, megjelent a mályva mindenféle árnyalata is, ami nekem személyes nagy kedvencem. A ruhák különlegessége volt a gyöngy díszítés és a csipke találkozása a selyemmel, tüllel. Ebből a kollekcióból biztos, hogy mindenki találna olyat, ami nagyon tetszene neki, ahogy kislánykorunkban válogattunk, a divatmagazinokból, hogy „ez kéne, meg az is kéne”, de hát ugye a realitás, az már más kérdés. Az egyetlen hátránya az idei kollekció legtöbb darabjának, hogy bizony a feltűnő, kivágott és extravagáns hátmegoldások miatt nem mindenki engedheti meg magának, hogy melltartó nélkül vegye fel ezeket a csodakölteményeket, pedig úgy tudnak érvényesülni. Sajnos hátulról készült képeket nem tudok mutatni nektek, de 3D-ben a ruhák légiesek és nőiesek, és annyira könnyedek, hogy arra nincsenek szavak. Remélem, hogy tetszik az összeállítás, és egy kis hangulatot sikerül visszaidézni az eseményből.

Az én kedvencem a balszélső mályva. Ti melyiket választanátok?

Szép napot kívánok mindenkinek, Natulcien.